Boróka Magazin 2012 ősz

 Eljött a nyári folytatása, az őszi Boróka Magazin!

Az a megtiszteltetés ért, hogy megint hozzájárulhattam az újság tartalmához :)

A meghívókhoz elkészítettük a sablonokat is, mellyel könnyedén ki tudjátok vágni a formákat, illetve a kész meghívó szöveget is, amelyben csak a saját adatokat kell kitölteni:

A lufi sablonja ide kattintva letölthető

 Az autó sablonja ide kattintva letölthető

Jó kreatívkodást, jó bulizást! :)
Olvassátok szeretettel!

Boróka Magazin - Ősz

Ősszel a bejárat

Elgondolkoztam azon, hogy ősszel és karácsony előtt -meg úgy télen- igazán "adunk egyet" a dekorációnak. Persze most azokról az emberekről beszélek, akik minden évszakban dekorálnak házuk táján kint és bent (mindegy, hogy lakás vagy kertes ház). Mondhatni, át is esünk kicsit a ló túloldalára, de ilyenkor ez valahogy belefér. Talán ezzel kompenzáljuk, a már "kihalófélben" lévő természetet, a színek és virágok hiányát?! Nem tudom, de a lényeg, hogy én nagyon szeretem.

Az őszt is.

Már tavaly annyira álmodoztam arról, hogy csinálhassak egy igazi őszi "enteriört" a bejáratunk köré. Minimum mindenféle tököket akarok kirakni a lépcsőre, mert hát nem lehet minden ötletet rögtön ellőni, jövőre is lesz ősz :)

Tavaly csak ajtókopogtatóig jutottam, na de idén :) És ez még csak őszi, majd ha közelítünk Halloween felé, adok neki még egy löketet :D

Mondanom sem kell, mekkora öröm pluszban, hogy a kertemből való tökökkel dekorálhatok. Nem csak a termés sikerélménye, de a tudat, hogy ezzel mennyit spóroltam... megérte a nyári fáradozás. (A nagy kerek narancs tök bolti, egyedül...)

 

 Az ajtót viszont nem akartam túldekorálni, mert sárga színével már önmagában egy őszi dekoráció.
A tobozok a saját fenyőfánkról potyogtak le a nyár végén, és gondoltam az őszre és a télre. A fán még most érik a többi, lesz saját tobozunk bőven ;)

 Így érkezhet hozzánk a vendég tehát ősszel!

Szépül a bejárat(i ajtónk) is!

Bejárati ajtót külön nem nagyon mutattam, mert a télivel együtt azt is meglátta mindenki, milyen lett az a bizonyos merész ajtó, amiről ábrándoztam.

Nyáron újra átfestettem, kicsit haloványabb sárga lett, de maradt sárga.

És hogy mitől szépül? Bár a fal maga-illetve annak festése jócskán nem mondható késznek-kívül jövő tavasztól szépítjük a házat rendesen-az ajtó köré raktunk díszlécet, egyszer le is festettük. Kívülre fagyálló akrill kell (az nincs itthon), így abban maradtunk, hogy a többivel együtt majd azt is szépen megcsináljuk.

Viszont lefestettük a lépcsőt. A férjem lefestette, én pedig stencileztem rá. Szerintünk nagyon feldobta!

Sokáig keresgéltem a megfelelő stencil mintát, hogy majd kinyomtatom és pikk-pakk felfestem. Nem találtam meg az igazit, főleg azt nem, ami nem tartana órákig kivágni, mert olyan részletgazdag vagy picike a mintája. Elmentek a napok azzal is, hogy rajzolgattam, próbálgattam mintákat. Aztán egy szép délutánon, mikor a fejfájástól fetrengtem az ágyon hiába (mert nem múlt el), egyszer csak eszembe jutott ez a minta, felpattantam, lerajzoltam, és ha már így történt el is kezdtem a készülődést a megvalósításra. (fejfájás a végére elmúlt...munkaterápia :D)

Most sem bíztam a véletlenre a dolgokat, ceruzával, minden-egyes-lépcsőfokra felvázoltam, hogy egyforma méretű legyen, meg nagyjából egyforma legyen, mivel szabadkézzel csináltam később a festést is.

Ilyen pedig a díszléc, amelyet majd még megszépítünk:

De még így, félkész állapotban is sokkal szebb, mint mikor előtte volt :)

A betonfestés és stencilezés "hogyanjáról" saját tapasztalat alapján ebben a bejegyzésben írtam, mindenképpen olvassa el, aki kedvet kapott a betondíszítésre :)

Nosztalgikus ebéd

Betudom itt a szülés előtti fészekrakó és egyéb ösztönök csokrának, hogy képes voltam 3 órát állni a konyhában, hogy megfőzzem azt a menüsort, amit apai nagymamám gyakran készített, mikor ott voltunk. Különleges volt, mert senki sem főzött úgy levest, mint ő, és ilyeneket sem ehettem máshol. Most már ha találkozunk is vele, idejönnek hozzánk, és azt hiszem ilyet már nem fog többet főzni nekem :/
Hozzáteszem, a végén járókeretért jajgatva vonszoltam el magam a kanapéig, mert rettenetesen megfájdult a derekam és az amúgy is dagadó lábaim.

De megérte.....

Miről is van szó?
Nagymamám krumplis lepényéről és egérkéjéről. Mindkettőt valamilyen misztikum fogta körül, mikor ilyet ettünk. Ne kérdezzétek miért, ez is olyan gyerekkori dolog szerintem, ami később fel-feljön bennünk, és nem tudjuk szavakkal megmagyarázni, csak van az az érzés. Mint egy illat, vagy hang vagy bármi, ami felhoz bennünk érzéseket.

Pedig nem egy ördöngösség...
Krumplis lepényt bármilyen tartalmas leves mellé ettünk mindig, kenyér helyett. Bab-, gulyás-, vagy jó sűrű borsóleves mellé.

A krumplis lepény pedig úgy készül, hogy csinálunk egy kicsit sűrűbb palacsinta tésztát-nem nokedliset még-kivajazott tepsibe karikázzuk az előtte megfőtt krumplit, és ráöntjük a tésztát. Ne legyen vastag, így szerintem fél adagnyi tésztáról beszélünk. 200 fokon, alul-felül sütéssel pirulásig sütjük, ill. hogy a közepe is legyen kész. Ha nyersnek ítéljük meg belül, akkor le kell takarni, és tovább sütni.

Ezt pedig lehet harapni a leves mellé. Biztos a teli has a végére :D

Ezután sosem ettünk második fogást, mert nem is bírtunk volna. Desszert mindig volt. Általában egérke. Az egérke sem bonyolult, csak járni kell a kezünknek, mint a motolla. Jó sűrű, nokedlinek megfelelő sűrűségű palacsintatésztát kell készíteni, és egy előtte felfuttatott élesztőt belekerveni. Kicsit keleszteni és utána nagyon forró olajba kell kanállal kis halmokat rakni. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan barnulnak, meg is kell fordítani, ha maguktól nem fordulnának meg és utána kirakni csöpögni. Ha nem akarunk kétszer annyi időt a konyhában eltölteni, akkor ezzel párhuzamosan lehet a kész egérkéket a porcukros kakaóba forgatni.

Segítségképp nálunk így néz ki EGY adag palacsinta tészta:
-2 tojás
-2dl tej
-1kg liszt
-pici só, icipici cukor
-annyi ásványvíz amennyi ez felvesz és jó állagú tészta lesz belőle.

Rengeteget sütöttem, de úgy tényleg rengeteget. Ajánlom egyébként is a dupla-tripla adagot, ha már több, mint 2 embernek készül, mert szó szerint belemászik az ember szájába. Belül finom puha tészta, kívül a porcukros kakaó.... nem olajos egyáltalán, és másnap is oooollllyan puha (csak tényleg még világos barnán kell kivenni az olajból!)

Jó háziasszony és szerető feleség gondolt a férjére is, aki nem kapkod a kakaós-csokis dolgok után, így neki natúran hagytam és lekvárral ette, mint a fánkot.

Éljenek az egérkék és a krumplis lepény. Meg a nagymamám. És a gyerekkor édes emlékei!

Kanalas nászajándék

Az ötlet két látott kép alapján jött. Az egyik, a kilapított kanál-belegravírozva valamilyen szöveg (általában konyhakertekben ültető jelölő), másik egy villáról, illetve 3 villáról látott kép, ahol a villa fogait meghajlítva csináltak mindenféle formát, pl. egy szívecskét is.

Aztán megláttam ezt a kis ajándéknak valót a Boróka Otthonboltban, tavaly tavasszal...

Merthogy tavaly augusztus 20-án esküvőre voltunk hivatalosak, és itt volt a remek alkalom, hogy elkészítsem azt, ami a fejemben megszületett. Egy kis emléket a pár monogramjával és az esküvő dátumával, kicsit más formában.

Andi és Dávid tehát 2011.08.20-án kötötték össze életüket. Én pedig most készítettem el. Jobb későn, mint soha, hmm? :) (azóta nem is találkoztunk, szóval a következő, nemsokára esedékes találkánkkor át is adjuk végre...)

De hát hogyan is készült?
Ez megint egy olyan projekt volt, hogy ok, megvolt az ötlet, de az, hogy hogyan lesz ebből a valóságból is valami, útközben derül(t) ki. Pl. volt annyi eszem, hogy nem estem neki a kanalaknak, és két-egyébként nem szeressük és gagyi evőkanál-áldozta fel magát a próba oltárán. Próbáltam rájuk gravírozna egy kihegyezett fém izével, és a Dremel gépemmel. Aztán megkértem az Uramat, lapítsa ki őket, hátha az egyenesebb felszínen jobban tudom.

Ha kanalat lapítotok majd valamilyen kreatívkodás alkalmával: tudjátok mi a különbség e között (bal oldali kanál) és e között (jobb oldali kanál) a kanál között? Hát nem a Paradontax fogkrém. Semmiképp se essetek neki kalapáccsal mint tehén az ólajtónak, hanem rakjátok két valami közé a kanalat. Férjem két fa lap közé rakta, és kalapálta. Szebb a szebbik, ugye? :) A kiskanalakat már ennek szellemében püföltük.

Tehát két kanál, a Dremel gép, a karcoló izé és egy szétszedett képkeret után (legutóbbit nem hiába végül) hagytam a túróba a gravírozást és kerestem a dobozomban valami fémre írható festéket :D.

Amint látjátok ezzel sem kockáztattam, és a szebben sikerült lapos kanálra felpróbáltam a festéket, hogy megszárad-e stb. Miután Férj lefikázta írótudásomat, a papíron kipróbálva egy szebb kivitelt, Férj hozzájárulásával felrajzoltam amit fel akartam rajzolni. Illetve írni.

A keretet pedig azért szedtem szét, mert nem találtam akkora keretet, amelybe belefért volna  kanál kilógás nélkül, így leszedtem az előlapját, a díszkeret részét, és felhasználva a hátlapját lett a tartója a műnek. Egy keményebb szép tojáshéj színű papírból új hátlapot készítettem (beragasztva hátul a széleket), majd miután sokáig nézegetve arra jutottam túl üres úgy (kanállal együtt persze) raktam fel a szélére ezt a finom, épphogy látszódót csipke díszt. Nem akartam semmi konkrét színt használni, mert fogalmam sincs, milyen a lakásuk. Persze nem ragaszkodom hozzá, hogy kirakják :D de még sem akartam túlzásokba esni. A kanál-főleg a végén a szívecske-önmagában elég elegáns és markáns.

 

...és ha mégis úgy döntenének, hogy szeretnék kiállítani, akkor a beépített-vagyis a keret eredeti-támasztójával megtehetik...

Mindezek felett nagyon reméljük, hogy tetszeni fog nekik!!!

A retro dohányzóasztal

Amikor elkezdtem a Nappali című sorozatot, említettem, hogy bizony bizony nem vagyunk restek változtatni "ezen-azon" a házban, ha valami már nem tetszik, vagy rájövünk, hogy nem passzol. Persze mindezt csak úgy tehetjük meg, hogy meglévő alapanyagokból dolgozunk, megcsináljuk, vagy az épp használt dolgokat alakítjuk át (itt kevesebbet kell barkácsolni). Másképp vásárolni kéne, amihez ÉPP MOST van a legkevésbé pénzünk :D
De: a "jóleszmégvalamire" elv nem teljesen hülyeség, csak mértékkel. És legyen egy hely ezeket tárolni...

Mindemellett sokszor van az, hogy valamin már régóta rágódunk, szemezgetünk képeket, mondogatjuk, hogy tetszik, lehet hogy ilyen kéne, de jó lenne, csak a fent említett anyagiak miatt jegeljük a témát. És ilyenkor fordul elő, hogy az isteni szikra hatására kipattan egy ötlet a fejünkből (na jó bevallom én vagyok inkább a nagy ötletelő, Férj meg a tűrő és végrehajtó :D), hogy van nekünk ez vagy az, amiből lehetne.

Így volt ezzel az ominózus retro dohányzóasztal témával, mivel a kanapé és fotel kiáltott egy stílusban hozzájuk passzoló kis asztalkáért. A hokedlivel sincs gondom, de az most pihen, majd máskor más feladatot kap.
Mitől lesz retro a dohányzóasztal? Nálunk nem az volt a szempont, hogy abból a korszakból származzon amit retronak hívunk, és valakitől megszerezzük. Ha beírjátok a google-be ezt a kereső szót, meglátjátok. A váz színe, a formája, van kerek, szögletes, a kettő egyszerre.

Tehát a "pöttyös teraszról" ismert kis asztalkát vettük elő. Ott írtam, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, egy maradék fa polc és régi hokedli összeillesztéséből lett a terasz-asztal. Mert mindez ingyen volt.

( a "jövőre mi lesz akkor a teraszon?" kérdésre az a válaszom, hogy az a jövő nyár gondja. Akár még vehetünk is ide egy másikat, vagy kitalálok egy új stílust :D)

És ez lett belőle:

A láb volt a lényeg, hogy ezek tökéletesen passzolnak a kanapéhoz és a fotelhoz. Még apósom is így fogalmazott: igen, stílusban pont megy hozzájuk :)
Az asztallapot lefestettük fehérre és lekerekítettük a sarkokat, hogy gyerek-barát legyen. Sőt, még kapott egy díszmarást is körbe a szélén.

A lábak alját kicsit megcsiszoltuk, és lelakkoztuk, hogy ne legyen kopott.

Már csak a szőnyeg és a függöny...

Őszi hangulat bent

Bent is ősz lett....

Pl. a szokásos évszakra jellemző párnákkal. A finom puha szőrös és a narancssárga. Utóbbinak eredetileg bézs színe volt, csak befestettem. Mindkettőt nyáron turiztam fillérekért.

 

A lila virágos párnahuzat csak úgy megvolt, és mivel nekem az őszről a lila-narancs színek jutnak eszembe, gondoltam jó lesz őszre :)

A falon lecseréltem a nyár feliratot, és láthatjátok, hogy végre képeket is raktam a keretbe :P A felirat alatt nagy az üresség, mert várjuk, hogy legyen jó sok színes avar, és abban ill. azzal szeretnénk egy képet csinálni, és azt felrakni.

Újabb kép tervek is vannak a fejemben, de ezek megvalósításához még várni kell.

Azt hiszem még nem mondtam, a nagy L betű a családnevünket jelképezi, mivel ezek a képek is rólunk szólnak. A családfő vágta ki fa maradékból, én pedig lefestettem.

Aztán mivel az ablakban nagyon meleg van, mert javarészt ide süt be a Nap a nappaliba, másrészről a radiátorokból is olyan forróság árad, mikor fűtünk, nem maradna meg az igazi tök. Ezért készítettem könyv dísztököket, amelyeknek a leírását itt találtam.

 

A kertből is tudok még friss virágot rakni a vázába, félig őszi, félig még nyári.