Az év egyik legrövidebb és legsűrűbb napja az április. Ha az időjárás követi is a naptárat, és tavasszal tényleg tavasz nem egyszer tél aztán hirtelen nyár van, akkor is a legtöbb munka áprilisban van egy kerttel. Ilyenkor biza' megáll nálunk az élet odabent, bevallom férfiasan, hogy kicsit hanyagolom a háztartást (vagyis nem jut minden napra 15 perc zónázás, de azért nem esz meg minket a kosz!), nem veszem észre, hogy úton útfélen belebotlok egy félig lefestett bútorba, vagy akármibe amibe belekezdtem.
A kerttel mindig sok munka van, de a tavaszi előkészítés a legtöbb. Ilyenkor azt mondogatom magamnak és a férjemnek is, hogy van egy csomó dolog, ami nem várhat mert olyan idő kell hozzá! Ha nyakunkba szakad a nyár, már nem tudunk kapálni, ásni, vetni (amit nem lehet), nem csak mert kőkemény a föld, de mi magunk sem tudunk kint lenni a napon.
De vegyük is az elejétől a dolgot. Ősszel elmaradt bemutatni valóm: a "mit találunk a sufniban" alapanyagokból készült madáretető. Készül egy őszi szombaton, néhány óra alatt, férj keze által. Nekem meg volt egy olyan szerencsém, hogy madárkákat fotóztam.
Történt aztán, hogy jobbra néztem és láttam az ablakon át, hogy sűrű pelyhekben hull a hó, majd balra néztem és láttam a naptár "címét", hogy bizony március van. Gondoltam, jobb ha igyekszem, és kitalálom mit vessünk az idén, meg úgy egyébként milyen terveim vannak a kertet illetően, mert mindjárt itt a tavasz.
Ha nem ismeritek
Moleskine kerttervező füzetét, és mégis nagy "kertelők" vagytok :D, olyan jegyzetelős,
listaírós mint én, akkor ez nektek való. Még tavalyelőtti Mikulásra hozta nekem a férjem. Illetve a Mikulás hozta na, férjem csak súgta neki :P Meglepi volt, nem tudtam hogy van ilyen. Sokáig csak forgattam, nézegettem, hogy mit kezdjek vele, de aztán ráéreztem az ízére. Egy szuper jegyzetfüzetecske tele mindenféle kategorizált oldallal, plusz matricákkal, ide firkantja le az ember, hogy milyen növényről mit tapasztalt, mi vált be, mi nem vált be, mik a tervei, miket látott stb stb. Erre egy sima füzet nem olyan jó, mert ebben nem csak csíkos oldalak vannak. Ez lesz majd egy olyan füzetem, ami jó pár év múlva szamárfüles lesz és kávé/tea foltos, és már nem lesz hely benne írni, de olyan jó lesz lapozgatni. Talán valamelyik gyerekem megörökli, ahogy a nagyi kézzel írt receptes könyvét szoktuk megörökölni. És olyan jó régi :)
Idén nem ültetünk retket és borsót és babot sem, újdonságként viszont lesz cukkini, uborka és kapor. Paradicsom kap egy egész parcellát min 20 tövet tervezek (néhány palántának való már kibújt), és építünk a tetejére egy fóliás tetőt, hátha olyan sok eső lesz mint tavaly. A paradicsom csak a tövén szereti a vizet, máskülönben pikk-pakk megbetegszik :(
Megint lesz
patisszon amiből tavaly is annyit szüreteltünk, hogy azt sem tudtam mit kezdjek vele, hova rakjam. Spenót is és petrezselyem ami mellesleg áttelelt csak le kell vágnom a mostani hajtásokat, hogy jöhessen a friss. Jégsaláta isteni volt és most hetente szórtunk 2 tő-nyi magot, és ez így is megy folyamatosan egész nyáron. Így lesz mindig friss saláta. Sőt, újabba rákaptam a madárbegyre, szóval azt is.
A citromfű már majdnem bokor, tavalyról, rozmaring, a zsálya és a zeller szintén megúszta a telet. Bazsalikomot pedig frissen veszek májusban és kiültetem. Na az nem élte túl...
Ja, és újhagyma, de dughagymaként... azt még nem vettem...
Na és persze úgy tűnik idén már lesz josta, szeder és áfonya, amiket tavaly ültettünk el kis bokorként. Barackot és szilvát is remélünk. Almát tényleg csak remélünk, mert nagyon öreg a fa. Na és a szőlő.. megint több kilónyi...
Mikor ezt a bejegyzést írom, már előbbre tartunk, mint mikor a képek java készült. Tegnap végre elültettem (elszórtam) azokat a virágmagokat is, amiket korábban vettünk, hagymák a földben amelyeket szerettem volna (nyári, nyár eleji), elültetve zöldség és palánták is növekednek. Ami nem nő ki, azt megvesszük.
Innentől kezdve a természetre van bízva, hogy kegyes lesz-e és megajándékoz virágtömeggel, mint tavaly. Vagyis többel, mert tavaly jóval kevesebb dolgot ültettem el.
A kertrendezés sosincs kész, mert pl. mindig kitalálunk valami újat. Kivételesen most nem is én, hanem a ház ura. Kerti tavat akar, aranyhallal, vízinövényekkel, és meg is csinálta. Erről még nem mutatok képet, főleg, hogy nincs még kész, de hogy hol lesz, azt megmutatom. Méghozzá itt elől füvet is kell vetnünk,mert a nagy zöld-séggel ellentétben, ami a képen látszik, az tyúkhúr, nem fű. És még az ágyást is jól kigazoltam.
Megegyeztünk, hogy veszünk kulé kavicsot, és oda, ahol nem folyton kibújó hagymás és magos virágok vannak, leszórjuk az ágyásba. A dolog időben fog megtérülni, mert az idő is pénz. Tényleg elég 1-2 napos esős nyári nap és olyan mintha sosem gazoltunk volna. Ördögi kör. Ahhoz, hogy élvezzük is munkánk gyümölcsét, gondoskodunk a kevesebb gazról :) Nem mellesleg sokkal szebben is fog kinézni!
Mindezt mikor? Jó lassan, a gyerekekkel. Amíg az egyiket tologatni kell, hogy elaludjon, majd fél kézzel ringatni másik kézzel gazolni, vagy hol kapálni, hol hintát lökni, hol gyerek segítséggel vetni, de ettől családi ház kerttel, a családi házunk kerttel. Így tanulnak meg ők is kertészkedni :)
Sok kicsi sokra megy, csak elvégeztük a nagyját, jó visszanézni.
Addig is a legkisebbek privilégiuma mindig az lesz, hogy lábakat felrakva pihengessenek amíg el nem fogy a türelmék és ki kell őket venni a babakocsiból :)
Jó kertészkedést mindenkinek!
